Etnofotográfia az Őrség vidékén Illés Péter (PhD)

Etnofotográfia az Őrség vidékén Illés Péter (PhD)

A hagyományos (népi) kultúra mai társadalmi funkcióinak kérdése nem függetleníthető a magyar vidékkel kapcsolatos képiségtől, a magyar falvak és városokat bemutató képektől. Ezek között a produktumok között kimagasló forrásértéket képviselnek a hazai közgyűjteményekben őrzött eredeti néprajzi fotográfiák.

A főként a 19. és 20. századok fordulójától datálhatóan gyarapodó vizuális emlékanyag jelentős része a különféle analóg fotó technikával készült dokumentarista fotó, amelyek keletkezésének története mélyen és legalább ennyire rejtetten ágyazott a hazai néprajztudomány fejlődésébe, tudománytörténetébe, a történetileg és koronként változó országos és regionális kultúrpolitikai törekvésekbe. A 20. század első felében fényképezéssel is kiegészült néprajzi gyűjtéseknek az egyik kiemelkedően fontos terepévé vált a magyar nyelvterület nyugati peremvidékén fekvő Őrség kistáj.

A terület 2003 óta az Őrségi Nemzeti Park központi körzete, ami által a magyar művelődéstörténet fontos és jelentős emlékezet helyeit is magába foglalja. Létrejöttük nem függetleníthető a 20. századi fényképező néprajzkutatók tevékenységétől. Az Őrség és vidéke (pl. Vasi-Hegyhát, Kemenesalja) hagyományos népéleti jellegzetességeinek dokumentálása az eredeti életvilágok helyszínein ma már teljességgel megismételhetetlen, ami miatt a 20. század közepéig tevékeny etnográfus nemzedékek elvégzett munkája különlegesen értékes.

A magyarországi néprajzi fotózás országos úttörői közül többen is (pl. Gönyey Sándor) együtt dolgoztak az egykori Vasvármegyei Múzeum (ma Savaria Múzeum) néprajzi gyűjtőivel (pl. Pável Ágoston). Így a szombathelyi néprajzi fotógyűjtemény jelentős kapcsolódásokkal rendelkezik a budapesti Néprajzi Múzeum fotógyűjteményével is, továbbá a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum archívumával is (pl. Tóth János fotóhagyatéka).

A kötet ennek az eredeti és hiteles, pótolhatatlan forrásértékű képhagyatéknak az értelmezését kínálja nemcsak a fotótörténet és a tudománytörténet iránt érdeklődőknek, hanem médiaszakértők, vidékfejlesztők és turisztikai szakemberek számára is, aminek oktatási célú felhasználása is ajánlott.