A hetedik ajtó - Történetek útközben Schaffer Erzsébet
Szoba kilátással E. M. Forster
Édes Anna - Könyvkincsek Kosztolányi Dezső
A vörös postakocsi - Könyvkincsek Krúdy Gyula
A tudatos olvasás művészete Ella Berthoud
Újév - Typotex Világirodalom Juli Zeh
Az utolsó fehér ember Mohsin Hamid
Az ötödik parancsolat és egyéb történetek Bíró Szabolcs
Adelaide Genevieve Wheeler
Hátsószínpad - Színházi kisemberek, igaz történetek Aczél Gergő
A skarlát betű - Nathaniel Hawthorne
A hercegné alkuja - A lány és a herceg 1. Tessa Dare
A mézeskalács ház Jennifer Egan
Jakab és az ura Milan Kundera
A kaméliás hölgy ifj. Alexandre Dumas
Dorian Gray arcképe Oscar Wilde
Halálom óráiban Sebastian Junger
Kívánságok játéka Meg Shaffer
Hó - John Banville
Teendők halálom után - Karcsú Könyvek - Pontos történetek Vámos Miklós
Helló, pingvinek! Hazel Prior
Under the Magnolias - Magnóliák alatt T. I. Lowe
Az idegenek - Garrenek műve 3. (új kiadás) Márai Sándor
A könyvtündérek klubja Thomas Montasser
Hullám Sonali Deraniyagala
A nevetés és felejtés könyve Milan Kundera
A könyvlovas Kim Michele Richardson
Állatkert a kastély körül Gerald Durrell
Én és a macskáim Bohumil Hrabal
Az élet máshol van (új kiadás) Milan Kundera
Jókai Anna
Jókai Anna (Budapest, Józsefváros, 1932. november 24. – Budapest, 2017. június 5.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és József Attila-díjas magyar író- és költőnő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. 2015-ben a Forbes őt választotta a 8. legbefolyásosabb magyar nőnek a kultúrában.
Jókai Anna 1932. november 24-én született Budapesten. Már kisgyermekkorában érdekelte az írás, de tizenhat éves korában felhagyott vele és csak későn, 33-34 éves korában folytatta újból és vált íróvá. 1951-53 között könyvelő, 1953-1957 között népművelő, művelődési előadó volt. 1956-ban felvételizett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, levelező tagozatra és így munkáját tovább folytathatta 1961-ig, mint főkönyvelő. 1961-ben magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett és tanított 1961-től 1970-ig a Budapest VIII. ker. Jázmin utcai általános iskolában. 1966-ban jelentkezett legelső novellapublikációjával, 1968-ban pedig a 4447 című regénnyel. Közben folyamatosan tanított, 1971-től 1974-ig a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnáziumban. 1968 és 1977 között öt regénye és négy elbeszéléskötete jelent meg, többek között 1969-ben a Kötél nélkül című novelláskötete. Művei ettől fogva az olvasók érdeklődésének középpontjába kerültek és egyre többen olvasták írásait. 1974-től csak írói hivatásának él, szabadfoglalkozású író. 1986-1989 között az Írószövetség alelnöke, 1989-től elnökségi tagja, 1990-1992-ig elnöke volt.
Akárcsak Németh László, íróként is „megmaradt tanárnak”: műveiben gyakran jelennek meg pedagógusok (Tartozik és követel, A forma, Magyaróra, Szép kerek egész, Selyem Izabella), a tanári hivatás, a tanítás lehetőségének és értelmének problémái. Műveiben megjelennek az emberi közönyösség elleni küzdelem, a szeretet képviselete a világban, a spiritualitás, és a keresztény értékek.
Leírás